Mostanában úgy érzem,hogy nem tudok szabadulni a géptől.Ez már biztosan függőség.Mindig keresem az új dolgokat.Mindig találok valami újat.Most megint alakítgattam a blogomat,de nem lesz az igazi úgy érzem soha.Találtam rengeteg  design-os template-et,de az a gond,hogy az már nekem egy magas szint.Úgy gondolom,hogy addig küzdök,amíg nem tanulok meg mindent.Időm mint a tenger,elkötelezettségem az egekben,akaratom a csúcsán.Hajrá! Csak ez mind kevés.Ez -az autodidakta módszer itt nagyon gyengének bizonyul.Az a gond,hogy az ember nem mindent tud magától elsajátítani.Ha megpróbálja és egyénileg küzd,akkor az évekbe telhet.Irigylem azokat az embereket akik  hatalmas tudás mennyiséggel rendelkeznek.Ide nem feltétlenül az informatikát értem.Vannak nagyon későn érő delikvensek.Én aztán igazán a későn érők klubjához tartozom.Ahogy telnek felettem az évek,egyre jobban érzem azt,hogy mennyire tájékozatlan vagyok.Annak ellenére,hogy rengeteg információt gyüjtök évek óta az élet minden területéről.Nagy utat tettem meg a tudás jelentőségének felismerésében.Ez a folyamat egyre erősebb és  teljessé teszi az életemet,holott már a tudást ,csak és kizárólag  az internet,a napilapok és az ismeretterjesztő tv. műsorok illetve a különböző szakmai folyóiratokból merítem.Azt mondták nekem,hogy menjek el egy számítógépes tanfolyamra.Aztán mit tanulnék ott??Az alapokat!-fél évig csak azt tanítanák velem,hogy hol keressem a betűket a billenytyűzeten.Nem,erre nincs elpazarolható energiám,de papír nélkül sehol sem alkalmazzák az embert.Na ez a legérdekesebb dolog az egészben és igaz is.De engem már senki nem fog beültetni egy iskolapadba sem.