Egy magyar horgász

A hétvégén sajnos nem nagyon volt időm bejegyzést írogatni.A szombati napunk nagyon érdekes és egyben kicsit kimozdulós volt.Az érdekes az volt,hogy a nagylányt a nejemmel elvittük arra a modell megbeszélésre,mivel,hogy az utcán megállították és közölték vele,hogy széparcú lányokat keresnek fotózáshoz.A lánynak nem volt semmi kedve elmenni,de mi szülők rábeszéltük rövid úton.Elmentünk és a nejem ment be vele,addig én a kisebbik lányommal az autóban várakoztunk.Eltelt kb. úgy egy fél óra amikor megjelentek.Közölte a nejem,hogy ők adnak 70 ezer forintot bele valamiféle portfólióba,de az önrész 165.000 forint amit a szülőknek kell állni szerződés megkötése után.Aztán fel kellene járni a fővárosba fotózásra,de az utiköltséget senki nem finanszírozza.Még,hogy én adjak bárkinek ennyi pénzt?-ráadásul mi fizessünk azért,mert ők fogják fotózni.Mondtam a nejemnek,hogy ez nagyon bűzlik.Ez nem tettszik nekem!S egyáltalán mi a garancia arra,hogy ezt a gyerek megkeresi,vagy visszadják neki.Mert ugye arról nem beszélnek.Meg egyáltalán,ha megállítják az utcán,már ott miért nem mondják el az anyagi vonzatát?Úgy-hogy ennyi!Én nem fizetek senkinek semmit.Azt akarják,hogy vegyek föl kölcsönt?Hát nem.Közöltem a lánnyal,hogy ne legyen elkenődve,mert ez nem a mi bizniszünk.Ez annak a biznisze aki hülye,vagy esetleg a 165 ezer forint meg sem kottyan neki.Nekem fontos,mert ez nekünk sok pénz.Több mint egy becsületesen dolgozó ember havi fizetése.Gondolom a Liptai Claudiának nem kellett előre fizetni amikor fotózták.Persze ez nem jó példa,de ha kell nekik egy szép arcu modell akkor fizessék meg.Egyébként a megbeszélésről nagyon sokan megdöbbent arcal távoztak.Most már megtanultunk valamit.Ha azt akarom,hogy a gyerekemből legyen valaki tejelni kell.