Egy német horgász szomorú tapasztalatai a magyarországi catch-release szokásokról. Egészséges, életerős halak, a minket körülvevő csodálatos természet részei. Akváriumokban tartjuk őket, lemerülünk a tengerek mélyére, hogy megcsodálhassuk őket. És horgászunk rájuk, vagy valami olyasmit. A Magyarországon kifogott halak 99%-a már soha többé nem kerül vissza a vízbe, hanem az edényben végzi. A maradék pedig a szemétben. Senki nem gondol arra, hogy milyen értelmetlenül és feleslegesen bújuk ki belőlünk a genetikailag kódolt vadászösztön. A szörnyű mészárjelenet képeit most megosztom Önökkel, pedig sokáig rejtegettem őket a nyilvánosság elől elzárva. A magyarországi természetes vizek mellett eltöltött hosszú hónapok vittek rá arra, hogy a „teremtés koronájának” eme megnyilvánulását megosszam Önökkel. Elsősorban azért, hogy minden érző ember segítségével az ilyen és hasonló őrültség gondolatát kiűzzük a „sporttársak” fejéből.