Egy magyar horgász

Tisztán felosztva Ikrák vödrökbe, hús filézve. A derék nézelődők mindennapos nyugalommal és közönnyel figyelik a morbid eseményt. Még az új nemzedék is képviselteti magát. A magyar halnak nincs jövője. A magyar horgászszabályzatban az áll, hogy saját fogyasztásra, a szabályokban rögzített mennyiségű halat el szabad vinni. Az értékesítés minden formája szigorúan tilos. Az az indok, hogy a hal a magántó halállományát veszélyeztette, nem jogosít fel senkit ilyen mészárlásra. A fogási helytől kb 35 km-re folyik a Tisza. A „sporik” egyikének sem jutott eszébe, hogy oda elvigye és szabadon engedje. A trófea Szép napok emléke. Újra meg újra rápillanthatunk, ha a tv-ben épp nem megy semmi érdekes. A 16 megapixeles kamerák korában egyesek még mindig fejeket vágnak le, hogy a saját, természet felett álló hatalmukat demonstrálják és halhatatlanná tegyék. Gyakran csak utólag számolják ki, hogy milyen sok pénzbe is kerül egy halpreparátum. Innentől kezdve, vidéken, a „szép trófea” új funkciót kap kutyaeledel formájában. Hogy horgászkörökben a rég várt babérokat learathassuk, magunkat a fejjel szokás lefotózni. A fiatal horgászcsemeték ezután nagyon büszkék lehetnek apura, vagy a papára.