Egy magyar horgász

Még azért vannak gondolataim az előző bejegyzéshez.Azt mondták a rendőrségen,hogy hatástalanítassam a fegyveremet,de az súlyos tízezrekbe került volna.Gyakorlatilag többe,mint amennyiért vettem.Ez azért nem volt jó ötlet,mert akkor az egésznek nincs értelme,mert nem műgyűjtő vagyok,hanem katona.Ezt csak az tudja átélni aki ugyanebben a cipőben járt.Bosszankodom,mert igaszságtalan a rendszer." a kézi lőfegyver csak azt illeti meg aki ki van képezve és arra használja amire való" Gyakorlatilag életek védelmére,nem gyilkosságra.Nem mondhatom,hogy állandóan a nyakamban lógott.El volt zárva,egy széfben,a széf meg a falban.Ez így korrekt.A lőszer meg egy másik széfben..stb..Sajnos fényképpem nincs róla,de mintha a szívemből egy darabot téptek volna ki.Nyilván vannak olyan emberek akik idejekorán megkattannak,de azt bárki észreveszi,és tenni kell ellene.A depressziót nem minden esetben lehet felismerni,mert van olyan eset,ami nem feltünő.De a zavart viselkedést nyilvánvalóan a családtagok könnyen meglátják,s általában senki nem tesz ellene semmit.A vége pedig minden esetben öngyilkosság,vagy gyilkossággal egybekötve,ami nagyon szomorú.Mondjuk úgy,hogy ebben az országban nem lehet rajta csodálkozni.Az embereket tönkrevágják anyagilag,erkölcsileg, s idegileg kicsinálják.Nem csodálkozom.Ennél már csak rosszabb lesz......