Egy magyar horgász

A régi magyar krónikákban gyakran olvashatunk bibliai korú emberekről, köztük Czártán Péterről, akiről mindjárt halála után megemlékeztek a bécsi és német lapok. Az egyik hamburgi újság például e szavakkal tudósított a hihetetlen eseményről: “Temesvárról jelentik, hogy onnan négy mérföldnyi távolságra, a karánsebesi országút mellett fekvő Köfrös faluban 1724. év január 5-én meghalt egy Czártán Péter nevű, görög vallású ember, aki 1539-ben született, s mikor a török ezt a falut elfoglalta, apjának nyájával a hegyek közé menekült. Halála előtt pár nappal még botra támaszkodva járkált, s a postaállomás mellett kéregetett. 

Szeme vörös volt, de még látott vele, haja és szakálla zöldesfehér, mint a penész, és még néhány foga megmaradt. 97 éves fiának bizonysága szerint azelőtt egy fejjel volt magasabb. Már igen öreg volt, mikor harmadszor is megnősült, s ebből a házasságból származott az említett, István nevű fiú. Egész utolsó ideig pontosan megtartotta vallásának böjtjeit, egyébként eledele tej volt, kukoricalisztből készült kaláccsal és naponként egy jó korty szilvapálinka. A 97 éves fiú még egészen fürge. Mikor Temesvár parancsnokának, gróf Wallis tábornagynak hírül vitték, hogy az öreg beteg lett, egy épp akkor ott időző németországi jeles művésszel életnagyságú arcképet készíttetett róla. Egy órával a kép elkészülte után az öreg apó 185. esztendejében elhagyta a földi világosságot.” Kétségtelen, hogy az adatok magától Wallis gróftól vagy közvetlen környezetétől származnak – véli Ráth-Végh István a szenzációs esetről beszámoló Magyar kuriózumok című könyvében. Hiszen nem lehet az előkelő katonatisztről feltételezni, hogy egy ilyen európai szenzációt kellő bizonyítékok nélkül kürtöljön világgá. Hogy miféle bizonyítékai voltak, ma már persze nem tudhatjuk. A közlések értékét inkább az adja meg, hogy az osztrák főúr aligha merte volna kitenni magát a nevetségnek 

és Bécs kacajának, ha nem lett volna meggyőződve az adatok valódiságáról. Több másik forrás Rovin Jánosról mint Magyarország másik legidősebb emberéről tesz említést, aki 1741-ben halt meg 172 éves korában, s ugyanabban az évben követte a sírba 164 éves felesége, akivel 140 évig élt együtt. Az 1552-ben Erdélyben született Rovinról és feleségéről – mint “ősrégi házaspárról” – szintén készült olajfestmény, amelynek egyik másolata ma a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található. Rovin Jánosék tehát ama kisszámú matuzsálemek sorába tartoznak, akiknek képmása is ránk maradt, így életkoruk hitelességének biztosan van alapja.