Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Közben maguk mögött két sor lábnyomot látott a homokban, amik egymás mellett haladtak: a sajátját és az Úrét... Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra. Ekkor vette észre, hogy az út folyamán sokszor csak egyetlen sor lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő. Bántotta a dolog, így megkérdezte az Urat: - Uram, Te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz életem útjain. De íme a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor a leginkább szükségem volt Rád... Az Úr így felelt: - Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. A megpróbáltatás idején - amikor csak egy sor lábnyomot látsz -, akkor a karjaimba vettelek, és úgy hordoztalak.
Lábnyomok
2010.01.19. 14:52 Fishman
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://angler.blog.hu/api/trackback/id/tr116121375
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
