Egy magyar horgász

---

A Titanicot a belfasti Harland and Wolff hajógyárban építették. A maga korában óriásnak számító hajó 300 m hosszú volt és 66 ezer tonna vízkiszorításával a kor technikájának csúcsterméke volt. A hajó már az első útján; Angliából Amerikába tartva elsüllyedt. Ez a hajó melyet a maga korában elsüllyeszthetetlennek tartottak 1912 április 14-én 23.40-kor az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött és április 15-én 02.20-kor végleg elsüllyedt. A fedélzetén lévő 2227 utasból 1513-an vesztették életüket a jeges vízben. Az utasok közül főleg az első és második osztályon utazók menekültek meg mivel ezek voltak legközelebb a mentőcsónakokhoz. A Titanic SOS-jelzéseit több közelben tartózkodó hajó is vette, de mire a helyszínre értek az óceánjáró már a fenéken pihent. Feltételezések szerint a hajón egy kb. 100 m hosszú repedés keletkezett és ezen áramlott be a hatalmas mennyiségű víz a hajóba. Az áldozatok és rokonaik hatalmas összegeket követeltek kártérítésként, ám a White Star Line hajótársaság végül is összesen csak 663 ezer dollárt fizetett ki. Több próbálkozás történt a hajó kiemelésére, de mivel ezen a részen rendkívül mély az óceán (3800 m) 

---

ezek rendre megbuktak. Végül is az amerikaiak és a franciák speciális tengeralattjáró segítségével felhoztak jó pár tárgyat a hajóról. A történelemben már többször előfordult, hogy valaki dokumentálható, bizonyítható módon előre látott bizonyos később bekövetkezett eseményeket. Így például pár évvel az első atombomba felrobbantása előtt többen is megírták ezt az eseményt aránylag pontos paraméterekkel. Valami hasonló történt a Titanic esetében is. Morgan Robertson amerikai író a múlt század végén írt egy "A Titán roncsa" című regényt. A regény arról szól, hogy egy angliai gyárban felépül egy hatalmas utasszállító hajó, amelynek a Titan nevet adják. Szerinte 1898-ban indul el az angliai Southampton-ból a valaha létezett legnagyobb, luxusmódra berendezett hajó Amerika felé. De a hajó nem érkezik meg 

---

Amerikába, mert út közben jéghegynek ütközik és elsüllyed. Regényében a hajót elsüllyeszthetetlennek tartották. A könyv 1898 jelent meg és az esemény 14 évvel késobb 1912-ben következett be. A regényben szereplő hajón - csakúgy mint a valóságban -, azért pusztult el nagyon sok ember mert kevés volt a mentőcsónak. A hajóval együtt a tengerbe veszett egy William Stead nevű újságíró is aki 1892-ben írt egy novellát melyben egy óceánjáró rengeteg áldozatot követelő pusztulásának vízióját jelenítette meg az északi vizeken. Stead aki spiritiszta volt, előre látta saját végzetét. Több korabeli feljegyzés tanúsít egy különös esetet. Amikor a hajó Angliából előbb a francia Cherbourgba ment, hogy ott is utasokat vegyen fel, egy női utas bár Amerikába szólt a jegye, váratlanul kivitette a poggyászát a partra és otthagyta a hajót. Arra hivatkozott, hogy erre rábeszélte egy ismeretlen férfi, akit sem az előtt, sem később nem látott. Az idegen azt állította, hogy a Titanic el fog süllyedni. A történetet később megerősítették a katasztrófa után megmenekült utasok, akik látták-hallották ezt a jelenetet.