Vizuális kényszer
Talán úgy tudnám az eszmefuttatásomat vázolni,hogy azok a tárgyak amire rá kell néznem és munkát kellene vele végeznem,az csak kényszer lenne.Kényszerből meg inkább nemcsinálok semmit.Pedig kellene,mert nyakamon az évvége,s nem akarom,hogy ugyanúgy kezdődjön az újév ahogyan befejeződik az óév.Megpróbálok magamra egy kis pszhihikai rámhatást gyakorolni talán meggyőzöm magamat arról,hogy nagyon sok dolgom van és azt valakinek el kellene végeznie.Az a valaki meg csak én lehetek.De ha nincs kedvem semmihez,még ahhoz sincs,hogy felálljak s egy jó erős kávét készítsek magamnak.Egyébként is már fáj a derekam az üléstől.Akkor meg miért csináljak valamit,ha fáj az a kurva derekam.Akkor ki fog rám hatni,meg mivel.Most nincs itthon senki csak egymagam vagyok.Most szóljak a szomszédoknak,hogy hassanak rám?? Dee azt één nem nagyon szoktam senkinek megengedni.Akkor most mii vaaan? Semmi.Ez ma már nem fog menni,hacsak a nejem haza nem szól telefonon,hogy drágám mennék haza gyere értem.Na akkor szoktam gőzerővel ráhajtani,hogy lássa csináltam valamit.Mert ha észreveszi,hogy nem csináltam az égvilágon semmit, akkor órákig hallgathatom amikor ódákat zeng a munkamorálról meg a hozzáállásról.Na én ezeket nem nagyon ismerem.Ha tudnám mit jelent,akkor nyilván moralizálom a hozzállással a munkát!-vagy inkább demoralizálom?- már én sem tudom...
