Egy magyar horgász

A csontvázakon hamar kialakuló ökoszisztémák majdnem olyan különlegesek, mint amilyenek például a fekete füstölgőknél létrejön. Az ökoszisztémák fennmaradása valószínűleg az itt élő szervezetek rendkívüli szaporaságának köszönhető. Bár a táplálék (csontváz) elfogyásakor a helyi ökoszisztéma összeomlik és a szélsőségesen specializálódott élőlények elpusztulnak, utódaik addigra már jó eséllyel odasodródtak egy másik tetemhez, amelyen megint fennmaradhatnak akár újabb száz évig. A Göteborgi Egyetem kutatói nemrég víz alatti kamerák segítségével igyekeztek az eddigieknél részletesebben földeríteni a bálnatetemek körül kialakult ökoszisztémák felépítését. A tetem körül először a húsevők (cápák, nyálkahalak) jelennek meg, és viszonylag hamar lecsupaszítják a csontvázat. Az igazán érdekes és hosszan tartó folyamat ekkor veszi kezdetét. Különféle szervezetek hatalmas mennyisége verődik össze a csontváznál, és kezdik fogyasztani hosszú éveken át. A bálnák csontváza - a többi emlősével ellentétben - tápanyagban gazdag: akár 60 százaléknyi zsírt is tartalmazhat, ami sokáig elég az apró szervezeteknek. A bálnacsontvázakon gyakran megtalálható egyik állatcsoport a földigilisztával rokon soksertéjű gyűrűsférgeké. Egyes soksertéjű gyűrűsférgek 

annyira a bálnatetemek fogyasztására specializálódtak, hogy másutt nem is tudnának megélni. Erre a legnevezetesebb példák az Osedax nemzetségbe tartozó csontférgek. Más fajok a csontokon hamar kialakuló vastag baktériumrétegekből lakmároznak. A svéd kutatók most ez utóbbi, baktériumevő soksertéjű gyűrűsférgekből írtak le legkevesebb kilenc korábban ismeretlen új fajt. Az új fajok közül négyre a svédországi Strömstad partjai mentén elterülő Kosterhavet új vízi nemzeti parkjában, 125 méter mélyre kihelyezett bálnatetemeken bukkantak rá. A fennmaradó öt faj Kalifornia partjai mentén a mély vízben heverő 

bálnacsontokon táplálkozott. A soksertéjű gyűrűsférgek törzsfáját molekuláris adatok segítségével derítették fel. A DNS-elemzések azt mutatták, hogy számos úgynevezett kriptikus féregfaj létezik. Ez alatt olyan fajokat értenek, amelyek szinte egyformának tűnnek, de genetikailag nagyon különbözők. Az elemzések azt mutatják, hogy a bálnatetemeken folytatott életmódhoz való alkalmazkodás különböző evolúciós útvonalakon és több eltérő időpontban történt. A tanulmány azt is kimutatta, hogy egyes, eddig globális elterjedésűnek vélt fajok valójában kriptikus fajok, sokkal korlátozottabb elterjedéssel. Az eredmények azért is jelentősek, mert bővítik ismereteinket arról, hogy hogyan terjednek el az állatok a világon, és milyen sok különböző faj népesíti be bolygónkat.